Nap mint nap hallunk kritikákat a formális oktatás színvonaláról. Ezt a bejegyzést azonban nem az oktatás mindennapos helyzetére, problémáira szeretném kihegyezni. Nem gondolom, hogy egyáltalán nem érdemes részt venni például a felsőoktatásban, hiszen ha nem is mindenben azt kapjuk tőle, amit várunk, ettől függetlenül sokféle olyan készséget sajátíthatunk el általa, amit egyéb esetben nem. Ilyenek például a határidőkhöz való ragaszkodás, precizitás, annak a képessége, hogy igényes munkákat adjunk le, együttműködés másokkal, és még sorolhatnám…

Viszont azt gondolom, a formális oktatásban való részvételt érdemes kiegészíteni az önálló tanulás igényével és képességével. Az életben számtalan, és egyre több olyan eset adódik, amikor képesnek és hajlandónak kell lennünk arra, hogy magunktól sajátítsunk el valamit. Az oktatásnak ugyanis minden előnye mellett megvan az a hátránya, hogy nem eléggé gyakorlatias. Sokkal inkább épít a szóban átadható tudásra, főként az osztályozhatóság érdekében. Ilyen esetben a legfontosabb, hogy ne kényelmesedjünk el. Keressük a lehetőséget arra, hogy kipróbálhassuk, amit elméletben elsajátítottunk, vagy ha erre nincs is lehetőség, fontos, hogy mindenről saját véleményünk legyen, amit körültekintően, különböző nézőpontok összevetésével alakítottunk ki. Sok esetben éri a formális oktatást az a vád, elveszi tőlünk az önállóan gondolkodás képességét – de csak akkor, ha hagyjuk.

Napjainkban hatalmas az információtúltengés, és rendkívül fontos az, hogy milyen módon szelektálunk ezek között. Ha szeretnénk – akár az eddigiekhez képest merőben más – területet elsajátítani, magunk is megtehetjük ebben a legfontosabb lépéseket. Legyen szó bármiről, biztosan elérhető néhány kézikönyv a témában. Fejlődésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy képzésünket a saját kezünkbe tudjuk venni.