Azt a kérdést, hogy mennyire vagyunk elégedettek életünkkel, munkánkkal, fejlődésünk ütemével, érdemes újra és újra feltennünk magunknak. Semmi baj nincs, ha időnként azzal szembesülünk, hogy nem teljes egészében maximalizáljuk ki a lehetőségeinket – persze mindaddig, amíg erre időben tudunk reagálni.

Engedjük el azt a gondolatot, hogy az elégedettség kizárólag a fizetésünk mennyiségétől függ. Gondoljunk csak arra, amikor látunk több ugyanolyan pozícióban, vagy ugyanazon a munkahelyen dolgozó embert, és észrevesszük, hogy némelyik lendületesebb a másiknál, vagy több munkát lát el ugyanannyi idő alatt.

Természetesen ott a (sajnos gyakrabban előforduló) példa az éles ellentétre. Ha például tömegközlekedéssel járunk dolgozni, hazafelé azt látjuk, hogy az emberek fásultak, életuntnak tűnnek, első látásra nem azt tudjuk róluk elképzelni, hogy valóban tartalmas életet élő emberek.

Át kell látnunk, hogy az értelmes, elmélyült munkavégzés szükséglet a számunkra. Számos kutatás eredményezte már azt, hogy akkor tudunk a legboldogabbak lenni, ha örömet okoz a munkánk. Ezért is kiemelt a jelentősége annak, hogy olyan területet válasszunk, ami kiteljesít minket. Mai világunkban rengeteg jó lehetőség szabadul fel nap mint nap, úgyhogy semmi okunk arra, hogy olyasmit végezzünk évtizedeken át, ami nem tölt fel minket eléggé.

Ma az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy hozzászoktunk az ingyen, vagy kis energiabefektetéssel elérhető örömforrásokhoz. Nem érdemes azonban állandóan ezekre alapoznunk, hiszen igazi elégedettséggel az tölt el minket, ha haladunk, ez pedig a nehézségek tudatos vállalásával jár.