Azaz:miért járunk dolgozni naponta, miért túlórázunk, milyen hajtóerők működnek az életünkben?

Az egyik lehetséges választ Maslow adta meg, aki az emberi szükségleteket piramis formában strukturálta..

A piramis legalsó szintjén a fiziológiai szükségleteink vannak. Amíg ezek nincsenek kielégítve, nem tudunk a magasabb rendű szükségleteinkre koncentrálni. (étel, víz, alvás, levegő...)

Ha sikerült a mindennapi "kenyerünket" megkeresni, már egy lépcsővel feljebb tudunk lépni és a biztonság válik fontossá. Ennek főbb alkotóelemei: munkahely/lakókörnyezet/család biztonsága; egészségmegőrzés. Ez a szükségleti szint is rövidtávra fókuszál, akárcsak az előző.

A következő szint már a csoporthoz/közösséghez való tartozást foglalja magába. (család, barátok, szerelem) Ennek számtalan online formája alakult ki az elmúlt 10-15 évben. (ezek szociológiai, pszichológiai hatásai még kutatások tárgyát képezik)

A piramis negyedik fokán önbecsülés, önbizalom, mások tisztelete található.

Míg a hierarchia csúcsára az önmegvalósítás, moralitás, kreativitás került.

Ezek a szintek a pénz oldaláról is megközelíthetőek:

1. Túlélés: a mindennapi ételt, italt akár meglévő jövedelmünkből, akár kölcsönből, de meg kell vásárolnunk. (alapvető kiadások)

2. Fenntarthatóság: ezen a szinten egész jól el lehet élni a havi nettó jövedelemből (ha feléljük azt), míg egy nagyobb krach (betegség, munkahely elvesztése, válság) be nem üt. Ha ez megtörténik, azonnal az előző lépcsőfokra juthatunk vissza.

3. Felhalmozás: itt már a fókuszunk a jövőre irányul. Azért takarítunk meg a meglévő jövedelmünkből, hogy a nem várt kiadásainkat fedezni tudjuk. (6 havi megélhetési költség egy jó irányadó ezen a szinten)

4. Függetlenség: hosszú távú megtakarítás. (nyugdíj) Hiszen az élethosszig tartó munka nem lehet reális elvárás mindenkitől (néhány 90 éves maratonfutótól eltekintve...)

5. Önmegvalósítás: ez a piramis legmagasabb foka, amikor már nem a pénzért dolgozunk, hiszen van elegendő tartalék. Inkább azon gondolkodunk, milyen nemes célokra (kreatív vagy karitatív) használjuk pénzünket, miközben meglévő tartalékaink nem kerülnek felélésre. (abban az esetben visszaesnénk az előző szintek valamelyikére)